Amikor falura költöztünk, teljesen egyértelmű volt, hogy kell legalább egy kutya. A férjemmel mindketten kutyásként nőttünk fel. Náluk volt macska is, de leginkább csak dekoráció, vagy éppen egérfogó munkatárs volt.

Nekem valamiért gyenge pont minden nagy testű, nyomott orrú kutyafajta. Így sokáig hangoztattam, hogy mindenképpen akarok egy boxert, pitbullt, esetleg vizslát. Tudom ennek nem nyomott az orra, de rövid szőrű, simizni való és cuki. A pitbull erőszakos természetében nem hiszek, de pl. menhelyről nem mertem volna befogadni, főleg, hogy a legkisebbünk akkortájt még csak 3 éves volt.

Ígyhát megérkezett hozzánk egy közepes testű, drótszőrű szeretetgombóc. Amikor kimentették valahol a világ végén, éppen vemhes volt és szopornyicás. Túlélte ő is, meg a kölykei is. Vidám természetével elvarázsolt minket, bár bőven volt mit tanulnia.

Dóri-ként érkezett hozzánk, de sok variáció után a Boli név maradt rajta a cuki-bolondos-matrica személyisége miatt. Bolit szeretjük, mindenki szereti. Ami nem volt annyira összhangban a szükségeinkkel az, hogy Boli is szeret mindenkit, függetlenül az illető szándékaitól. Mindenkinek örül, mindenkit körbenyal, és egyedül a lovakat ugatja meg. Mi szerettük volna, ha kicsit magabiztosabban őrzi a házat és a jószágokat. A másik szükségünk pont a jószágokkal kapcsolatos. Vannak szárnyasok, akik maguk is zsákmányként jelentek meg a cuki kis fejében, illetve az általuk tojt tojások is. Hát, ez nem volt jó így…

Idén nyárra már megfogalmazódott bennünk, hogy kell egy olyan kutya, aki tényleg őriz, aki nem tizedeli a baromfi és tojás állományt. Nyilván a boxer és a pitbull kézenfekvő megoldás lenne, de nem kaptam túl sok támogatást az ötletemhez. 🙁

Maradtunk a magyar fajtáknál, és újra és újra feljött egy bizonyos fajta, a komondor. Nem vagyok ellene, de a szőrállomány, ami a komondorral jár, igen erősen elbizonytalanított. A természetével kapcsolatban nem kutakodtam túlságosan sokat, annyival megelégedtem, hogy nagyon nyugodt, önálló fajta, akinek mindene a gyerek és a rábízottak. Anyaként ki kérhet ennél többet, igaz?

A menhelyes örökbefogadást itt sem mertük meglépni, felvettük hát a kapcsolatot a Komondor Fajtamentő Alapítvánnyal. Rövid ismerkedés után invitáltak, hogy van egy kölyök, akivel valószínűleg passzolna a családunk.

Nagyon különleges élmény volt náluk lenni. Alapvetően nem félek a kutyáktól, de van józan eszem, és a kerítés túloldalán ugató 8-9 komondor közé nem megyek be, amíg nincs ott a gazdájuk. Ahogy a gazda szájából elhangzott, hogy „Sziasztok! Gyertek be!” a kutyák elhallgattak és boldogan csóválva várták, hogy bemenjünk. Azonnal körbevett minket egy sűrűn hömpölygő fehér bordos massza, és minden kutya simit akart. Lehetőleg minél többet. Amikor eleget kaptak, odébb sétáltak és lefeküdtek.

A kiválasztott kutya egyébként olyannyira passzolt, hogy első találkozás alkalmával haza is hoztuk Pengét, a 6 hónapos „kis” szuka kölyköt. A beszélgetés közben ott sündörgött, a legkisebb gyerekünket, aki a földön ült, meg is ölelte. Azóta is világi nagy barátok.

A keresztségben végül a Suba nevet kapta, bár próbálkoztunk nőies nevekkel, amik hasonlítanak a Pengére: Lenge, Lenke; és még a hagyományos folyóneveket is kutattuk, de ott nem jártunk semmi sikerrel.

Tehát Suba nagyon jó komondor. Nem tanítottuk, de ugat. Mivel hatalmasra nőtt, ezért mindenki tiszteletben tartja, nem jönnek be mellette. Ugatja a vadakat is: amikor máshonnan eltünedeztek baromfik, nálunk nem csökkent az állomány.

Ami viszont csökkent, az a kertben szabadon fellelhető műanyag tárgyak száma: ültetőcserép, kisvödör, csepegtető öntöző összekötő elem, labda, még egy pár cserép, kosár, fűkasza damil dob, stb. Desszertnek gipszes zsák, pad karfája és egy pár tojás. A fajtamentők szerint kamasz, és megfelelő útmutatás mellett leszokik róla.

Igyekszünk aktívan tartani, hogy minimálisan unatkozzon és ne darálja az elérhető tárgyakat.

A pórázra eleinte haragudott és mind a 30 kilóját hasravágta, amint megérezte, hogy feszül a nyakörve. Most már szépen sétál, visszahívható és még leülni is hajlandó, amíg kajaosztás van.

A két kutya most már jól kijön. Boli szerintem megszeppent az óriás bébitől, nem nagyon foglalkozott vele, csak néha megrendszabályozta. Most már együtt ássák a lövészárkokat a kertben, labdáznak és veszett tempóban fogócskáznak.

Isten hozott Suba, már most biztosak vagyunk benne, hogy remek csapat leszünk!